Andrei Gancz

Andrei Gancz

Les actes de parole en perspective bilingue

Actele de vorbire în perspectivă bilingvă

pragmalex

visiteurs depuis le 7 mars 2005

Les actes de parole en perspective bilingue

Guide

Dictionnaire

Travaux parus

Travaux en chantier

Qu'est-ce qu'un guide bilingue des actes de parole (ou de la communication) ?

L'idée de ce type de guide s'inspire du guide de conversation. Celui-ci contient surtout des lexiques thématiques de divers domaines de la vie quotidienne, tels les courses, l'alimentation, les sports... mais aussi ce qu'on y appelle des "expressions usuelles", groupées sous des titres tels que "Présentation", "Demande", "Étonnement", etc. Le guide des actes de parole reprend les énoncés de ces sections, en y ajoutant un très grand nombre d'autres énoncés, tous réalisant quelque 300 actes de parole. Autrement dit, on y trouve des phrases simples ou complexes, des syntagmes sans verbe ou des mots seuls (interjections, adverbes, noms ou verbes) qui, dans la communication orale interpersonnelle, servent à :

– entrer en contact avec une personne, en l'abordant, en la saluant, etc. ;

– agir sur le destinataire de notre message afin qu'il accomplisse ou non une action, qu'il soit prudent ou qu'il prenne courage, qu'il nous laisse parler ou qu'il parle, etc. ;

– exprimer notre attitude à l'égard du destinataire en approuvant ou en désapprouvant ce qu'il fait, en le couvrant de louanges ou en lui faisant des reproches ;

– exprimer des sentiments tels que l'admiration, la sympathie, l'antipathie, etc. ;

– manifester des états comme l'inquiétude, la crainte, le soulagement, etc. ;

– se conformer aux conventions sociales par des formules prononcées lorsqu'on rencontre le destinataire ou qu'on se sépare de lui, etc. ;

– dire quelque chose pour gagner du temps quand rien ne nous vient à l'esprit, et beaucoup d'autres.

Le matériau du guide des actes de parole est structuré comme suit.

Son élément de base est l'énoncé. Il peut être suivi d'une indication de niveau de langue (soutenu, familier, vulgaire), stylistique (ironique, plaisant) ou concernant la situation de communication dans laquelle il est utilisé. De plus, dans la partie consacrée à la langue 2, on donne aussi la traduction mot à mot des énoncés qui contiennent des expressions idiomatiques imagées dont les équivalents de la langue 1 font appel à des images différentes ou ne comportent pas de telles expressions.

L'énoncé fait partie d'un bloc d'énoncés qui comprend, d'un côté, un ou plusieurs énoncés dans la langue 1 équivalents entre eux et, de l'autre côté, un ou plusieurs énoncés dans la langue 2 équivalents entre eux et avec l'énoncé (les énoncés) de la langue 1.

Plusieurs blocs d'énoncés peuvent constituer une sous-catégorie d'acte de parole. Par exemple, l'acte de parole ADMIRATION (EXPRIMER L'~) comprend les sous-catégories pour le destinataire, pour un tiers et pour une chose.

La catégorie immédiatement supérieure, l'acte de parole, peut figurer seule ou faire partie d'un

thème. La plupart des thèmes contiennent les actes de parole pouvant être groupés autour d'une notion, ou bien de deux notions antinomiques. La notion OPINION, par exemple, regroupe les actes DEMANDER UNE OPINION, DIRE QU'ON N'A PAS D'OPINION, REFUSER DE DIRE SON OPINION, DIRE SON OPINION, ACCEPTER UNE OPINION et REJETER UNE OPINION.

Les thèmes et les actes de parole peuvent être trouvés à partir du sommaire, les actes pouvant être localisés également à l'aide d'un index.

Qu'est-ce qu'un dictionnaire bilingue des actes de parole (ou de la communication) ?

C'est le matériau du guide des actes de parole ordonné sous forme de dictionnaire, où les mots sont considérés uniquement du point de vue de leur participation à la communication orale interpersonnelle dans des énoncés réalisant des actes de parole.

En introduction on trouve une liste des actes de parole représentés, chacun illustré par un énoncé. De plus, on y définit les actes dont les dénominations peuvent prêter à confusion.

Le dictionnaire est structuré en articles principaux et articles secondaires.

Un article principal est formé de l'entrée lexicale suivie d'un ou de plusieurs articles secondaires.

Un article secondaire contient : un énoncé dans la langue 1, la dénomination de l'acte ou des actes de parole réalisés par cet énoncé et un ou plusieurs énoncés en langue 2, équivalents de l'énoncé en langue 1. Les énoncés peuvent être suivis d'une indication de niveau de langue (soutenu, familier, vulgaire), stylistique (ironique, plaisant) ou concernant la situation de communication dans laquelle ils sont utilisés. De plus, dans la partie consacrée à la langue 2, on donne aussi la traduction mot à mot des énoncés qui contiennent des expressions idiomatiques imagées dont les équivalents en langue 1 font appel à des images différentes ou ne comportent pas de telles expressions.

Travaux parus

GANCZ, Andrei et al., Ghid român-francez al actelor de vorbire (Guide roumain-français des actes de parole), Bucarest, Corint, 1999, 496 p.

Exemple de thème, avec les actes de parole lui appartenant et les énoncés qui les réalisent :

CONVERSAŢIE

A INIŢIA O CONVERSAŢIE

– Ai puţin timp (pentru mine)? – Tu aurais | un instant / un moment / une minute | ?

– Am (ceva) de vorbit cu tine. – J'ai à te parler. – Il faut qu'on se parle.

– Am ceva să-ţi spun. – J'ai quelque chose à te dire.

– Am putea să discutăm (ceva)? – On pourrait discuter (de quelque chose) ? – On pourrait se parler ?

– Ar trebui să discutăm (ceva). – Il faudrait qu'on se | parle / voie |. – Il faudrait qu'on discute (de quelque chose).

– Ar trebui să discut (ceva) cu tine. – Il faudrait que je discute (de quelque chose) avec toi.

– Aş putea să discut (ceva) cu tine? – Je pourrais discuter (de quelque chose) avec toi ?

– Aş putea să te deranjez (o clipă / un moment)? – Je pourrais te déranger (un instant / un moment) ?

– Aş putea să vorbesc (ceva) cu tine? – Je pourrais te parler ?

– Aş vrea să discut (ceva) cu tine. – Je voudrais discuter (de quelque chose) avec toi.

– Aş vrea să discutăm (ceva). – Je voudrais qu'on discute (de quelque chose). – Je voudrais qu'on se parle.

– Aş vrea să vorbesc (ceva) cu tine. – Je voudrais te parler.

– Aş vrea să-ţi spun ceva. – Je voudrais te dire quelque chose.

– Aţi putea să mă primiţi un moment? (el.) – Pourriez-vous me recevoir un (court) instant ? (el.)

– Aţi putea să-mi acordaţi câteva minute? (el.) – Pourriez-vous | m'accorder quelques minutes / me consacrer un instant | ? (el.)

– (Ia) spune(-mi), cum ai petrecut duminica? – Dis (donc), comment tu as passé ton dimanche ? – Dis-moi (un peu), ... ? – Dis voir, ... ? (fam.)

– N-aş vrea să te deranjez, dar avem ceva de rezolvat. – Je ne voudrais pas te déranger, mais nous avons une question à résoudre.

– (Nu) eşti ocupat (acuma)? – Tu (n') es (pas) occupé (maintenant) ?

– (Nu) te deranjez? – Je (ne) te dérange (pas) ?

– Pot să vă răpesc câteva clipe? (el.) – Puis-je prendre quelques minutes de votre temps ? (el.)

– Pot să vă reţin un minut? – (Est-ce que) je peux vous | parler / retenir | un instant / une minute | ?

– Să stăm (puţin) de vorbă. – Causons un peu.

– Scuzaţi-mă că vă deranjez, dar avem o problemă de rezolvat. – Excusez-moi de vous déranger, mais nous avons un problème à résoudre.

– Trebuie să vorbesc (ceva) cu tine. – Il faut que je te parle. – J'ai besoin de te voir une seconde.

A TERMINA O CONVERSAŢIE

Vorbitorul a fost iniţiatorul conversaţiei.

– Cred că am epuizat subiectul. (el.) – Je crois que nous avons épuisé | la question / le sujet |. (el.) – Je crois que nous avons fait le tour de la question. (el.)

– Nu vă mai deranjez. – Je ne vous dérangerai pas | davantage / plus longtemps |.

– Nu vă mai reţin. (el.) – Je ne vous retiendrai pas | davantage / plus longtemps |.

– Nu vreau să vă mai reţin. (el.) – Je ne veux pas vous retenir | davantage / plus longtemps |.

– Scuzaţi-mă că v-am deranjat. – Excusez-moi de vous avoir dérangé.

– Şi cu asta | am terminat / gata / basta (fam.) |! (vorbitor superior ierarhic) – Ce sera tout !

– Vă mulţumesc că m-aţi primit. (el.) – Je vous remercie de m'avoir reçu. (el.)

– Vă mulţumesc pentru timpul pe care mi l-aţi acordat. (el.) – Je vous remercie du temps que vous m'avez accordé. (el.)

Vorbitorului i s-a solicitat conversaţia.

– Cred că am epuizat subiectul. (el.) – Je crois que nous avons épuisé | la question / le sujet |. (el.) – Je crois que nous avons fait le tour de la question. (el.)

– Hai, lasă-mă acum! – Allez, laisse-moi maintenant !

– Nu mă mai ţine de vorbă! – Ne me retiens pas davantage !

GANCZ, Andrei et al., Dicţionar francez-român al comunicării (Dictionnaire français-roumain de la communication), Bucarest, Corint, 1999, 484 p.

Exemple d'article principal :

AFFAIRE

– Affaire conclue. Accepter une proposition (d'affaires). – Ne-am înţeles. – Rămânem înţeleşi.

– C'est mon affaire ! Dire que quelque chose ne regarde pas le destinataire. – (Asta e) treaba mea!

– C'est ton affaire. Dire que quelque chose ne nous regarde pas. Indifférence. – (Asta e) treaba ta.

– C'est toute une affaire ! Dificulté. – Asta e foarte | greu / dificil (sout.) | (de făcut !

– C'est une belle affaire que tu as faite là ! ( iron.) Faire un reproche. – | Bună / Drăguţă / Frumoasă | ispravă / treabă | ai făcut (, n-am ce zice) ! ( iron.)

– C'est une | sale / vilaine | affaire ! Compassion. Insatisfaction. – Urâtă treabă ! – Urâtă chestie ! (fam.) – (Măi,) ce chestie ! (fam.)

– Ça, c'est une affaire ! (fam.) Satisfaction. – Asta e ceva ! (fam.)

– Ça fait l'affaire. Satisfaction. – Asta merge. (fam.)

– Ça fait mon affaire. Accepter une proposition. Satisfaction. – Asta îmi vine la socoteală.

– Ça ferait mon affaire. Accepter une proposition. Souhait. – Asta mi-ar veni la socoteală.

– Ça ne fait pas (du tout) mon affaire. Insatisfaction. Rejeter une proposition. – Asta nu-mi vine (deloc) la socoteală.

– Ce n'est pas mon affaire. Dire que quelque chose ne nous regarde pas. – (Asta) nu e treaba mea.

– Ce n'est pas ton affaire ! Dire que quelque chose ne regarde pas le destinataire. – (Asta) nu e treaba ta!

– Ce n'est pas une affaire. Facilité. Manque d'importance. Répondre à une louange. – Nu-i mare | lucru / scofală (fam.) |. – Nu-i cine ştie ce. (fam.) – Nu-i mare brânză. (fam.) [Ce n'est pas un gros fromage.] – Nu-i mare filozofie. (fam.) [Ce n'est pas une grande philosophie.] Rassurer. – Nu-i (aşa de) grav.

– Ce n'est pas une | mince / petite | affaire. Difficulté. – (Asta) nu-i o treabă uşoară.

– En voilà une affaire ! ( iron.) Manque d'importance. – Mare | lucru / scofală (fam.) |! ( iron.) – Mare brânză! (fam., iron.) [Gros fromage !] – Mare filozofie! (fam., iron.) [Grande philosophie !]

– J'en fais mon affaire. Promettre. – Mă ocup eu de asta.

– Je me suis | fourré / mis | dans une | drôle d' / mauvaise / méchante / sale / vilaine | affaire. Insatisfaction. – M-am băgat într-o treabă urâtă.

– Je ne veux plus avoir affaire à toi ! Rompre une relation. – Nu mai vreau să am | de-a face / nimic comun | cu tine!

– Je prends l'affaire en main. Promettre. – Iau eu problema în mână.

– Je vais te faire ton affaire ! (fam.) Menacer. – Îţi vin eu de hac ! (fam.) – Te aranjez eu ! (fam.)

– L'affaire est dans | la poche / le sac |. Facilité. – Treaba e ca şi făcută.

– La belle affaire ! ( iron.) V. plus haut – En voilà une affaire !

– Me voilà | coincé / fourré / mis | ... V. plus haut – Je me suis | fourré / ...

– Mêle-toi de tes affaires ! Dire que quelque chose ne regarde pas le destinataire. – Vezi-ţi de | ale tale / nevoile tale / treaba ta |!

– Moi, je m'occupe de mes affaires. Dire que quelque chose ne nous regarde pas. – Eu îmi văd de treaba mea.

– N'en fais pas toute une affaire ! Manque d'importance. Rassurer. – Nu (mai) face din ţânţar armăsar! [Ne fais pas d'un moustique un étalon !]

– Occupe-toi de tes affaires ! V. plus haut – Mêle-toi de tes affaires !

– Quelle (sale) affaire ! Compassion. Insatisfaction. – Ce încurcătură! – (Măi,) ce chestie! (fam.)

– Tu auras affaire à moi ! Menacer. – O să ai de-a face cu mine!

– Tu en fais toute une affaire ! Manque d'importance. Rassurer. Reproche. – Tu faci din ţânţar armăsar! [Tu fais d'un moustique un étalon !]

GANCZ, Andrei et al., Dicţionar român-francez al comunicării (Dictionnaire roumain-français de la communication), Bucarest, Corint, 1999, 420 p.

Exemple d'article principal :

ARĂTA

– Arată (foarte) bine. Evaluare. – Ça a de l'allure. – Ça a de la gueule. (fam.)

– Arăt eu ca unul care să facă aşa ceva ? ! Refuzul de a se lăsa înşelat. Respingerea: unei propuneri, unui ordin, unui reproş, unui sfat. – Est-ce que j'ai une tête à faire ça, moi ? ! (fam.)

– Arăţi bine astăzi. Compliment. – Tu as bonne mine aujourd'hui.

– Ce bine arăţi ! Compliment. – Quelle mine ! – Tu as une de ces mines... !

– Îţi arăt eu cu cine ai de-a face ! Ameninţare. – Je vais te montrer | à qui tu as affaire / de quel bois je me chauffe / qui je suis | !

– Îţi arăt eu de ce sunt în stare ! Răspuns la provocare. – Je vais te montrer, moi, de quoi je suis capable !

– Îţi arăt eu ţie ! (fam.) Ameninţare. – Je vais te montrer, moi ! – Je t'en ferai voir de toutes les couleurs !

– Nu arăţi (prea) bine (astăzi). Starea fizică (a destinatarului). – Tu n'as pas bonne mine (aujourd'hui). – Tu as une petite mine (aujourd'hui). – Tu n'as pas l'air en (pleine) forme (aujourd'hui). – Tu as l'air malade (aujourd'hui).

– Vreau să merg la gară. | Puteţi / Aţi putea | să-mi arătaţi drumul ? Cererea unei indicaţii spaţiale. – Je voudrais aller à la gare. | Pouvez-vous / Pourriez-vous | m'indiquer le chemin ?

– Stai că-ţi arăt eu (ţie ! (fam.) Ameninţare. – Attends que je te montre ! (fam.)

Travaux en chantier

En collaboration avec Michel Martins-Baltar :

un guide français-roumain des actes de parole

une seconde édition du dictionnaire français-roumain des actes de parole

une seconde édition du guide roumain-français des actes de parole

une seconde édition du dictionnaire roumain-français des actes de parole

Retour à Andrei Gancz

pragmalex

Beszédaktusok kétnyelvű nézetben

Mi a beszédaktusok kétnyelvű kézikönyve (vagy a közlési kézikönyv)?

Ötlete a társalgási kézikönyvtől származik. Ez főleg a hétköznapi élet bizonyos területeihez (mint például bevásárlás, étkezés, sport, stb.) tartozó szavakat, és az ezekben használatos mondatokat tartalmazza, de vannak benne, ahogy itt nevezik őket, "használatos kifejezések" is, olyan alcímek alatt, mint például "Bemutatkozás", "Kérés", "Csodálkozás", stb. A beszédaktusok kézikönyve átveszi az ezekben a részekben található mondatokat, de hozzáad nagyon sok más mondatot is. Mindezek mintegy 300 beszédaktust valósítanak meg. Más megfogalmazással élve, a beszédaktusok kézikönyvében olyan tágabb értelemben vett mondatok, azaz egyedülálló szavak (indulatszók, határozószók, főnevek vagy igék), állítmány nélküli szócsoportok, egyszerű vagy összetett, hagyományos értelemben vett mondatok vannak felsorolva, amelyekkel a személyek közötti szóbeli közlésben az alábbiakat lehet elérni:

– kapcsolatba lépni egy személlyel, megszólítva azt, köszönve neki, stb.;

– hatni az üzenetünk címzettjére úgy, hogy az cselekedjen vagy ne cselekedjen, legyen óvatos vagy bátorodjon fel, engedjen minket beszélni, vagy beszéljen, stb.;

– kifejezni magatartásunkat a címzettel szemben, helyeselve vagy helytelenítve, amit tesz, dicsérve őt vagy szemrehányást téve neki;

– érzelmeket kifejezni, mint például csodálatot, ellenszenvet, rokonszenvet, stb.;

– kinyilvánítani lelkiállapotunkat: nyugtalanságot, félelmet, megkönnyebbülést, stb.;

– eleget tenni a társadalmi szabályoknak találkozáskor vagy elváláskor mondandó udvariassági kifejezésekkel, stb.;

– mondani valamit időnyerés céljából, amikor semmi se jut eszünkbe, stb.

A beszédaktusok kézikönyvének anyaga a következőképpen van rendszerezve.

A kézikönyv alapeleme a tágan értelmezett mondat. A mondatot ennek nyelvi szintjének (emelkedett, bizalmas, közönséges), stilisztikai besorolásának (gúnyos, vicces), vagy a közlés körülményeinek megjelölése követheti. A második nyelvnek fenntartott részben szóról szóra le vannak fordítva azok a mondatok, amelyek képletes értelmű, erre a nyelvre jellegzetes kifejezéseket tartalmaznak, és amelyeknek az első nyelvbeli megfelelői másfajta képekre épülnek, vagy nem tartalmaznak jellegzetes kifejezéseket.
A mondat egy mondatblokkhoz tartozik. Ennek az első nyelvre vonatkozó része egy vagy több, egymással azonos értelmű mondatból áll, a második nyelvre vonatkozó része pedig – egy vagy több, egymással és az első nyelvbeli mondattal (mondatokkal) azonos jelentésű mondatból.
Több mondatblokk egy beszédaktushoz tartozó alkategóriát alkothat. Például, a CSODÁLAT kifejezése beszédaktus keretében az a címzett iránt, harmadik személy iránt és valami iránt alkategóriák találhatók.
A következő felsőbb kategória a beszédaktus. Ez lehet egyedülálló, vagy
egy témához tartozó. A legtöbb téma olyan beszédaktusokat tartalmaz, amelyek egy fogalom vagy két ellentétes fogalom köré csoportosíthatók. Például a VÉLEMÉNY téma magába foglalja a VÉLEMÉNY KIKÉRÉSE, a VÉLEMÉNY HIÁNYÁNAK KIFEJEZÉSE, a VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS MEGTAGADÁSA, a VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS, a VÉLEMÉNY ELFOGADÁSA és a VÉLEMÉNY ELUTASÍTÁSA beszédaktusokat.

A témákat és a beszédaktusokat a könyv elején levő tartalomjegyzék segítségével lehet megtalálni, de a beszédaktusokat betűrendes mutató segítségével is.

Mi a beszédaktusok kétnyelvű szótára (vagy a közlési szótár)?

Ez a beszédaktusok kézikönyvének anyagát tartalmazza szótár alakjában, tehát itt a szavakat csak a beszédaktusokat megvalósító mondatokban való részvételük szempontjából tekintjük.

A szótár bevezető részében megtalálható a benne szereplő beszédaktusok jegyzéke. Mindegyiküket példamondat illusztrálja, mi több, azok meghatározása is szerepel benne, amelyek megnevezése tévedést okozhat.

A szótár anyaga fő-szócikkekben és al-szócikkekben van rendszerezve.

Egy fő-szócikk a címszó és egy vagy több al-szócikkből áll.
Egy al-szócikk a következőkből tevődik össze: egy első nyelvbeli mondat, az ez által megvalósítható beszsédaktus vagy beszédaktusok megnevezése, és egy vagy több második nyelvbeli, az első nyelvbeli mondattal azonos értelmű mondat. A mondatokat ezeknek nyelvi szintjének (emelkedett, bizalmas, közönséges), stilisztikai besorolásának (gúnyos, vicces), vagy a közlés körülményeinek megjelölése követheti. A második nyelvnek fenntartott részben szóról szóra le vannak fordítva azok a mondatok, amelyek képletes értelmű, erre a nyelvre jellegzetes kifejezéseket tartalmaznak, és amelyeknek az első nyelvbeli megfelelői másfajta képekre épülnek, vagy nem tartalmaznak jellegzetes kifejezéseket.

Megjelent munkák

GANCZ, Andrei et al.: Ghid al comunicării român-maghiar (Román-magyar közlési kézikönyv). Dacia, Kolozsvár, 2001, 440 oldal.

Téma, az ehhez tartozó beszédaktusok és az utóbbiakat megvalósító mondatok:

LAUDĂ

Vorbitorul îşi exprimă aprecierea faţă de calităţile sau acţiunile destinatarului. (Diferă de Felicitare şi parţial de Aprobare.)

– (A!) | Asta / Aşa | da!– | Asta / Aşa | mai zic şi eu! (fam.) – Aşa mai înţeleg şi eu! (fam.) – Aşa mai merge! (fam.) – Aşa mai vii de-acasă! (fam.) – Vezi aşa! (fam.) – Ez (már) igen! – Ezt nevezem! (fam.) – Ez már döfi! (fam.)

– Aceasta e (foarte) lăudabil. (el.) – Ez (nagyon is) | dicséretes / dicséretre méltó |. (el.)

– Admir ce aţi realizat. (el.) – Csodálom, amit elért.

– Ai de ce să fii mândru. – Van, amire büszke légy. – Van mivel büszkélkedj.

– Ai făcut o treabă | fără cusur / perfectă |! – Tökéletes munkát végeztél!

– Ai făcut treabă bună. – Jó munkát végeztél.

– Ai lucrat (foarte) bine! – (Nagyon) jól dolgoztál!

– Ai lucrat | perfect / fără cusur |! – Tökéletesen dolgoztál!

– Ai scos-o (destul de bine / binişor) la capăt. – (Elég) jól kivágtad magad.

– Ai scos-o foarte bine la capăt! – Nagyon jól kivágtad magad!

– Am multă admiraţie pentru ce aţi realizat. (el.) – Nagyon csodálom, amit elért! (el.)

– Asta îţi face cinste!– Cinste ţie! – Ez becsületedre válik!

– Aţi fost la înălţime! – Feladata magaslatán volt! (el.)

– Ăsta da joc! (fam.) – Aşa ... mai rar! (fam) – Ez | ám a / aztán | játék! (fam.)

– Ăsta mai zic şi eu joc! (fam.) – Ezt nevezem játéknak! (fam)

– Bravo!– Aşa te vreau! (fam.) – Helyes!

– Daţi-mi voie să vă felicit (pentru ce aţi făcut). (el.) – Engedje meg, hogy gratuláljak (azért, amit tett). (el.)

– Ceea ce aţi realizat| e demn de / merită | toată admiraţia! (el.) – Csodálatra méltó, amit elért! (el.)

– Jos pălăria! – Le a kalappal!

– | Meriţi / Ai merita | o recompensă! – Jutalmat | érdemelsz / érdemelnél |!

– | Meriţi / Ai merita | o statuie! (fam.) – Szobrot | érdemelsz / érdemelnél |! (fam.)

– Poţi să fii mândru (de tine). – Büszke lehetsz (magadra).

– Poţi să fii mulţumit (de tine). – Meg lehetsz elégedve (magaddal).

– Sincere felicitări (pentru ce aţi făcut ! – Őszintén gratulálok (azért, amit tett)!

– Sunteţi vrednic de | laudă / toată lauda |! (el.) – (Ön) dicséretre méltó! (el.)

– Te-ai descurcat | bine / frumos |. – Jól boldogultál.

– Te-ai descurcat | destul de bine / binişor |. – Elég jól boldogultál.

– Te-ai descurcat foarte bine! – Nagyon jól boldogultál!

– Te descurci bine. – Jól boldogulsz.

– Te descurci | destul de bine / binişor |. – Elég jól boldogulsz.

– Te descurci foarte bine! – Nagyon jól boldogulsz!

– Te felicit (pentru ce ai făcut)! – Bravo (pentru ...)! – Felicitări (le mele) (pentru ...)! – Gratulálok (azért, amit tettél) !

v. şi ADMIRAŢIE pentru destinatar.

RĂSPUNS LA LAUDĂ

Vorbitorul mulţumeşte pentru laudă sau îşi diminuează cu modestie meritele.

– Eşti drăguţ. – Kedves vagy.

– Exagerezi. – Túlzol. – Ez túlzás.

– Mare | brânză / filozofie / scofală |! (fam., iron.) – Nagy szó! (fam., iron.) [Mare cuvânt!]

– Mare lucru! (iron.) – Nagy dolog! (iron.)

– Mulţumesc. – Köszönöm.

– N-am făcut nimic extraordinar. – Semmi rendkívülit nem tettem.

– Nu e meritul meu. – N-am nici un merit. – Nem az én érdemem.

– Nu-i mare lucru. – Nem nagy dolog. – Nem (nagy) boszorkányság. [Nu-i o vrăjitorie (mare).]

– Se putea (şi) mai bine. – Jobban is lehetett volna.

GANCZ, Andrei et al.: Ghid al comunicării maghiar-român (Magyar-román közlési kézikönyv). Dacia, Kolozsvár, 2001, 440 oldal.

Téma, az ehhez tartozó beszédaktusok és az utóbbiakat megvalósító mondatok:

BELE NEM AVATKOZÁS

A beszélő azt mondja, hogy nem avatkozik bele valamibe.

– Én a saját dolgommal törődöm! – Eu îmi văd de treaba mea!

– Én nem avatkozom bele! – Én nem ártom bele magam! – Eu nu mă amestec! – Eu nu mă bag! (biz.) [Én nem mászok bele!]

– Én nem avatkozom mások) dolgába! – Én nem ártom bele magam más(ok) dolgába! – Eu nu mă amestec în treburile altora! – Eu nu mă amestec în ciorba altuia! [Én nem keveredem más levesébe!]

– Én nem ütöm bele az orromat mindenbe! – Eu nu-mi bag nasul în toate! – Eu nu-mi bag nasul unde nu-mi fierbe oala! [Én nem dugom bele az orromat oda, ahol nem fő a fazékom!]

– (Ez) a te dolgod! – (Asta-i) treaba ta!

– (Ez) nem az én dolgom. – (Asta) nu-i treaba mea.

– Ez nem tartozik rám. – Asta nu mă priveşte. [Ez nem néz engem.]

– Ez rád tartozik. – (Asta) te priveşte.

– Mi közöm hozzá?! – Mi közöm van nekem ehhez?! – Ce am eu cu asta?! – Ce treabă am eu (cu asta)?! (biz.) [Mi dolgom van nekem (ezzel)?!]

– Mindenkinek megvan a maga baja. – Fiecare cu ale lui.

– Mit érdekel ez engem?! – Ce mă | interesează / priveşte | (pe mine (asta) ?!

– Mit törődöm én | ezzel / vele |? – Ce-mi pasă mie de asta?! – Ce mă doare pe mine asta?! (biz.) [Mit fáj ez nekem?!]

– Nem akarok beleavatkozni. – Nem akarom beleártani magam. – Nu vreau să mă amestec.

– Rám ne számíts! – Nu te | baza / bizui | pe mine!

– Semmi közöm hozzá! – Nu mă | interesează / priveşte | (asta pe mine)! – N-am (eu) treabă cu asta! (biz.)

– Semmiről sem akarok tudni! – Nu vreau să ştiu (de) nimic!

BELE NEM AVATKOZÁSRA VALÓ FELKÉRÉS

A beszélő azt kéri a címzettől, hogy ne avatkozzon bele valamibe, ami a beszélőre tartozik.

– Érdekel?! – Te interesează?!

– (Ez) az én dolgom! – (Asta-i) treaba mea!

– Ez csak rám tartozik! – Asta mă priveşte numai pe mine!

– (Ez) nem a te dolgod! – (Asta) nu-i treaba ta!

– Ez nem érdekel téged! – (Asta) nu te interesează!

– (Ez) nem tartozik rád! – (Asta) nu te priveşte! [(Ez) nem néz téged!]

– Ez rám tartozik! – (Asta) mă priveşte!

– Kinek mi köze hozzá?! – Senkinek semmi köze hozzá! – Cui ce-i pasă?! – Cine ce treabă are?! (biz.) [Kinek mi dolga van?!]

– Mi közöd hozzá?! – Mi közöd van neked ehhez?! – Ce ai tu cu asta?! – Ce treabă ai tu (cu asta)?! (biz.) [Mi dolgod van neked (ezzel)?!]

– Miért avatkozol bele?! – Miért ártod bele magad?! – De ce te amesteci?! – Ce te bagi?! (biz.) [Mit mászol bele?!]

– Mit érdekel ez téged?! – Ce te | interesează / priveşte | (pe tine (asta) ?!

– Mit fáj ez neked?! (biz.) – Ce te doare pe tine asta?! (biz.)

– Mit törődsz te | ezzel / vele |?! – Ce-ţi pasă (ţie) (de asta)?!

– Ne avatkozz bele! – Ne ártsd bele magad! – Nu te amesteca! – Nu te băga! (biz.) [Ne menj bele!]

– Ne avatkozz más(ok) dolgába! – Ne ártsd bele magad a más(ok) dolgába! – Nu te amesteca în treburile altora! – Nu te amesteca în ciorba altuia! [Ne keveredj más levesébe!]

– Ne légy (már) minden lében kanál! – Nu-ţi (mai) băga nasul unde nu-ţi fierbe oala! [Ne dugd az orrodat oda, ahol nem fő a fazékod!]

– Ne légy ((már) olyan) | indiszkrét / tapintatlan |! (em.) – Nu (mai) fi (aşa) indiscret! (em.)

– Ne légy ((már) olyan) kíváncsi! – Nu (mai) fi (aşa) curios!

– Ne üsd bele az orrodat mindenbe! – Nu-ţi băga nasul în toate!

– Ne viseld te az én gondomat! – Nu-mi purta de grijă!

– Nem tudom, mennyire tartozik ez rád! – Nu | ştiu / văd | (în) ce (măsură) te priveşte asta (pe tine)!

– (Nincs) ehhez semmi közöd! – Semmi közöd hozzá! – Nu te | interesează / priveşte | (asta pe tine)!

– Rád tartozik?! – Te priveşte?!

– Törődj a magad dolgával! – Vezi-ţi de | ale tale / nevoile tale / treaba ta |!

– (Túl) | indiszkrét / tapintatlan | vagy! (em.) – Eşti (prea) indiscret! (em.)

– Túl kíváncsi vagy! – Nem kötöm az orrodra! (biz.) – Eşti prea curios!

Készülőfélben

román-magyar beszédaktusok szótára

Fő-szócikk példa:

VORBĂ

– Ai ajuns la vorba mea! Satisfacţie (pentru că vorbitorul a avut dreptate). – Megmondtam én!

– Am putea să stăm (puţin) de vorbă? Iniţierea unei conversaţii. – Elbeszélgethetnénk (egy kicsit)?

– Ar trebui să stăm (puţin) de vorbă. Iniţierea unei conversaţii. – El kéne beszélgetnünk (egy kicsit).

– Asta zic şi eu vorbă! Acceptarea unei opinii. Aprobare. – Ez | a / már | beszéd!

– Astea sunt vorbe | goale / de clacă |! Respingerea unei afirmaţii. – Ezek (dajka)mesék! – Ezek mesék habbal! (fam.) [Astea sunt poveşti cu spumă!]

– Aş vrea să stau (puţin) de vorbă cu tine. Iniţierea unei conversaţii. – Szeretnék elbeszélgetni veled (egy kicsit).

– Aş putea să stau (puţin) de vorbă cu tine? Iniţierea unei conversaţii. – Elbeszélgethetnék veled (egy kicsit)?

– Aş vrea să stăm (puţin) de vorbă. Iniţierea unei conversaţii. – Szeretném, ha elbeszélgetnénk (egy kicsit).

– Ce mai atâta vorbă? ... Rezumare. – Minek a szószaporítás? ... [La ce (e bună) înmulţirea vorbelor?] – Minek annyi szócséplés? ... [Pentru ce atâta treierat de vorbe?] – | Minek / Mit | szaporítsuk a szót? ... [(Pentru) ce să înmulţim vorba?]

– Ce să mai lungesc vorba? ... Rezumare. – | Minek / Mit | szaporítsam a szót? ...

– ..., dar să nu schimbăm vorba. Revenire la subiect. – ..., de ne beszéljünk másról.

– Despre ce este vorba? Cererea unei informaţii. – Miről van szó?

– Despre ce este vorba: suntem într-o situaţie gravă. Impunerea unui enunţ. – Arról van szó, hogy súlyos helyzetben vagyunk.

– Doar o vorbă aş vrea să spun. Cererea cuvântului. – Csak egy szót szeretnék mondani.

– Este vorba despre un vecin. Deţinerea unei informaţii. Începerea unei naraţiuni. – Egy szomszédról van szó.

– Este vorba să vină şi Petre. Posibilitatea ca ceva să se întâmple. – Arról van szó, hogy Péter is eljön.

– Fără vorbă multă! Îndemn la rezumare. – Foglald össze!

– Fără vorbă multă: ... Rezumare. – Összefoglalom: ...

– Fiindcă veni vorba: mâine trebuie să terminăm treaba asta. Legarea a două subiecte. – (Erről) jut eszembe: holnap be kell fejezni ezt a munkát. – Apropó: ...

– Fiindcă veni vorba de lucru: mâine trebuie să terminăm asta. Legarea a două subiecte. – Munkáról lévén szó: holnap be kell fejezni ezt. – Apropó munka: ...

– Iarăşi aduci vorba despre asta?! Interdicţia de a vorbi. – Megint szóba hozod ezt?!

– Între noi fie vorba, Petre a sosit deja. Informare. – Magunk között legyen mondva, Péter már megjött.

– Lasă vorba! Interdicţia de a vorbi. – Ne beszélj már annyit!

– Mai încape vorbă? Acceptarea unei cereri, a unei invitaţii, a unei propuneri, a servirii cu băutură sau mâncare. Permisiune. Răspuns afirmativ. – Micsoda kérdés! – Még kérded?

– Mi-ai scos vorba din gură! Acceptarea unei opinii. – A számból veszed ki a szót!

– Nici nu poate fi vorba (despre asta) ! Refuzul de a permite. Respingerea unei cereri, a unui ordin, a unei propuneri, a unui sfat. – Szó se lehet róla!

– Nici nu poate fi vorba să pleci! Interdicţie. – Szó se lehet róla, hogy elmenj!

– Nici o vorbă! Interdicţia de a vorbi. – Egy | szót / kukkot / mukkot | se!

– Nici o vorbă despre asta (la nimeni)! Interdicţia de a vorbi. – Egy szót se erről (senkinek)!

– Nici vorbă! Răspuns negativ. Respingerea unei opinii. – Szó sincs róla! Refuzul de a permite. Respingerea unei cereri, a unui ordin, a unei propuneri, a unui sfat. – Szó se lehet róla!

– Nici vorbă să ...! V. mai sus – Nici nu poate fi vorba să ...!

– Nu fi aşa de zgârcit la vorbă! Îndemn la vorbă. – Ne légy olyan szűkszavú! [Nu fi aşa de îngust la vorbă!]

– Nu-i vorba de asta. Răspuns negativ. – Nem erről van szó.

– Nu încape vorbă. Acceptarea unei opinii. Certitudine. Răspuns afirmativ. – Nem fér hozzá kétség. – Vitán felül. (el.)

– Nu (mai) aduce vorba despre asta! Interdicţia de a vorbi. – Ne hozd (megint) szóba ezt!

– Nu mai lungi vorba! Îndemn la rezumare. – Ne szaporítsd (tovább) a szót! [Nu (mai) înmulţi vorba!]

– Nu mă mai ţine de vorbă! Debarasare de destinatar. Terminarea unei conversaţii. – Ne tarts fel többet!

– Nu-mi (mai) lua vorba din gură! Păstrarea cuvântului. – Ne szakíts félbe! – Ne vágj közbe!

– Nu schimba vorba! Îndemn la revenirea la subiect. – Ne tereld másra a szót!

– Nu spune nici o vorbă despre asta (la nimeni)! Interdicţia de a vorbi. – Egy szót se szólj erről (senkinek)!

– Nu te mai întinde cu vorba! V. mai sus – Nu mai lungi vorba!

– Să nu scoţi o vorbă! Interdicţia de a vorbi. – Egy | szót / kukkot / mukkot | se szólj! – Meg ne mukkanj!

– Să nu-ţi uiţi vorba. Luarea cuvântului. – Ne felejtsd szavadat.

– Să stăm (puţin) de vorbă. Iniţierea unei conversaţii. – Beszélgessünk (egy kicsit).

– Umblă vorba că a venit Petre. Informare. – Az a hír járja, hogy eljött Péter. – Azt | rebesgetik / suttogják |, hogy ... – Úgy hírlik, hogy ...

– Vorba! (fam.) Interdicţia de a vorbi. – Pofa be! (fam.) – Kuss! (fam.) – Coki! (fam.)

– Vorba vine! Respingerea unei afirmaţii. – Azt csak úgy mondják! Respingerea unei opinii. – Ez szóbeszéd! – Azt mindenki mondhatja!

Vissza Andrei Ganczhoz

pragmalex

Actele de vorbire în perspectivă bilingvă

Ce este un ghid bilingv al actelor de vorbire (sau al comunicării)?

Ideea acestui tip de ghid se inspiră din ghidul de conversaţie. Acesta conţine mai ales liste de vocabular tematic din diverse domenii ale vieţii cotidiene, precum cumpărăturile, alimentele, sporturile ş.a.m.d., dar şi aşa-numite "expresii uzuale", grupate sub titluri ca "Prezentare", "Cerere", "Mirare" etc. Ghidul actelor de vorbire reia enunţurile din aceste secţiuni, adăugându-le un număr foarte mare de alte enunţuri. Toate realizează circa 300 de acte de vorbire. Altfel spus, în ghidul actelor de vorbire se găsesc propoziţii, fraze, sintagme fără predicat sau cuvinte singure (o interjecţie, un adverb, un substantiv sau un verb) care servesc în comunicarea orală interpersonală pentru

– a intra în contact cu o persoană, abordând-o, salutând-o etc.;

– a acţiona asupra destinatarului mesajului nostru, pentru ca acesta să efectueze sau să nu efectueze o acţiune, să fie prudent sau să prindă curaj, să ne lase să vorbim sau să vorbească etc.;

– a ne exprima atitudinea faţă de destinatar, aprobând sau dezaprobând ceea ce face, lăudându-l sau făcându-i reproşuri;

– a ne exprima sentimente ca admiraţia, antipatia, simpatia etc.;

– a manifesta stări ca neliniştea, teama, uşurarea etc.;

– a ne conforma convenţiilor sociale prin formule rostite la întâlnirea cu destinatarul sau la despărţirea de acesta etc.;

– a spune ceva ca să câştigăm timp atunci când nu ne vine în minte nimic, şi multe altele.

Materialul ghidului actelor de vorbire este structurat după cum urmează.

Elementul de bază este enunţul. Acesta poate fi urmat de o indicaţie a nivelului de limbă (elevat, familiar, vulgar), stilistică (ironic, glumeţ) sau privitoare la situaţia de comunicare în care este folosit. În plus, în partea consacrată limbii 2 se dă şi traducerea cuvânt cu cuvânt a enunţurilor ce conţin expresii figurate ale căror echivalente din limba 1 recurg la imagini diferite sau nu cuprind astfel de expresii.
Enunţul face parte dintr-un bloc de enunţuri ce cuprinde, pe de o parte, unul sau mai multe enunţuri în limba 1 echivalente între ele şi, pe de altă parte, unul mai mai multe enunţuri în limba 2 echivalente între ele şi cu enunţul (enunţurile) în limba 1.
Mai multe blocuri de enunţuri pot forma o sub-categorie de act de vorbire. De exemplu, actul de vorbire ADMIRAŢIE (EXPRIMAREA ~I) cuprinde sub-categoriile pentru destinatar, pentru o terţă persoană şi pentru un lucru.
Categoria imediat superioară este actul de vorbire. Acesta poate fi aparte sau să facă parte dintr-o
temă. Majoritatea temelor conţin actele care pot fi grupate în jurul unei noţiuni sau a două noţiuni antinomice. Noţiunea OPINIE, de pildă, grupează actele A CERE O OPINIE, A SPUNE CĂ NU AVEM NICI O OPINIE, A REFUZA SĂ NE SPUNEM OPINIA, A-ŞI SPUNE OPINIA, A ACCEPTA O OPINIE şi A RESPINGE O OPINIE.

Temele şi actele de vorbire pot fi găsite cu ajutorul sumarului, actele putând fi localizate şi cu ajutorul unui indice alfabetic.

Ce este un dicţionar bilingv al actelor de vorbire (sau al comunicării)?

Este materialul ghidului actelor de vorbire ordonat sub formă de dicţionar, în care cuvintele sunt considerate numai din punctul de vedere al participării lor la comunicarea orală interpersonală în enunţuri ce realizează acte de vorbire.

În introducere se găseşte o listă a actelor de vorbire reprezentate, fiecare ilustrat cu câte un enunţ. În plus, aici se definesc acele acte ale căror denumiri pot da loc la confuzii.

Materialul dicţionarului este structurat în articole principale şi articole secundare.

Un articol principal este format din cuvântul-titlu urmat de unul sau mai multe articole secundare.
Un articol secundar conţine: un enunţ în limba 1, denumirea actului sau actelor de vorbire realizate de acel enunţ şi unul sau mai multe enunţuri în limba 2, echivalente ale enunţului din limba 1. Enunţurile pot fi urmate de o indicaţie a nivelului de limbă (elevat, familiar, vulgar), stilistică (ironic, glumeţ) sau privitoare la situaţia de comunicare în care sunt folosite. În plus, în partea consacrată limbii 2 se dă şi traducerea cuvânt cu cuvânt a enunţurilor ce conţin expresii figurate ale căror echivalente din limba 1 recurg la imagini diferite sau nu cuprind astfel de expresii.

Lucrări apărute

GANCZ, Andrei et al., Ghid român-francez al actelor de vorbire, Bucureşti, Corint, 1999, 496 p.

Exemplu de temă, cu actele de vorbire ce-i aparţin şi enunţurile care le realizează: